A lábszárfekély, orvosi terminológiával ulcus cruris, egy krónikus seb, amely a lábszáron alakul ki, jellemzően a boka és térd közötti területen. Ez a gyakori, de jelentősen életminőséget rontó állapot nem csupán egy lokális elváltozás, hanem gyakran underlying systemic disease, azaz alapbetegség indikátora. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által alkalmazott Betegségek Nemzetközi Osztályozása (BNO) rendszere, tizedik revíziója (BNO-10) alapján számos kód alá sorolható, attól függően, hogy mi a fekély etiológiája. A leggyakoribb formája a visszérbetegséghez köthető, az ún. ulcus cruris venosum, melynek BNO kódja többek között I83.0, I83.2, I83.9, ha visszérrel együtt járó gyulladás és fekélyeződés, illetve fekély nélkül. A pontos kódolás elengedhetetlen a megfelelő diagnózis, a célzott kezelési protokoll kiválasztása és a statisztikai adatok gyűjtése szempontjából, amelyek segítenek a népegészségügyi prioritások meghatározásában.

Bevezetés a Lábszárfekély Kialakulásába és Típusai

A lábszárfekélyek heterogén csoportot alkotnak, melyek patofiziológiája rendkívül komplex. Bármely olyan állapot, amely rontja a bőr perfúzióját – oxigén- és tápanyagellátását –, vagy károsítja annak barrier funkcióját és regenerációs képességét, előidézheti a fekélyképződést. A statisztikák szerint a felnőtt lakosság 1-2%-át érinti, és az idősebb korosztályban (70 év felett) ez az arány akár ötszörösére is nőhet. A betegség jelentős terhet ró az egyénre és az egészségügyi rendszerre egyaránt, gondolva itt a fájdalomra, az elhúzódó sebgyógyulásra, a fertőzésekre és a szociális izolációra. A lábszárfekély patogenezisének megértése alapvető fontosságú a hatékony terápiás stratégiák kidolgozásában.

A lábszárfekélyek főbb típusai etiológia alapján:

Vénás lábszárfekély (Ulcus cruris venosum): Ez a leggyakoribb forma, az összes lábszárfekély mintegy 70-80%-áért felelős. Primer vagy szekunder krónikus vénás elégtelenség (CVE) következtében alakul ki. A vénás billentyűk insufficientiája miatt a vér visszatorlódik az alsó végtagokban, ami vénás hipertóniához, kapilláris damage-hez, ödémához, majd bőrtrofikus elváltozásokhoz vezet. A lipodermatosclerosis (bőrmerevedés), hyperpigmentatio (barnás elszíneződés) és atrophie blanche (fehér, hegesedő területek) jellegzetes kísérőjelenségei. BNO kódok: I83.0-I83.9.

Arteriális lábszárfekély (Ulcus cruris arteriosum): A második leggyakoribb típus (10-20%), amelyet atherosclerosis okozta perifériás artériás betegség (PAD) idéz elő. Az érszűkület insufficient blood supply-t eredményez a végtagokban, ami hypoxiához és izotópiás szövetkárosodáshoz vezet. Ezek a fekélyek jellemzően fájdalmasak, éles szélűek, és gyakran a lábujjakon vagy a saroktájon helyezkednek el. BNO kódok: I70.2-I70.9.

Diabéteszes láb (Diabetes mellitus okozta fekély): A diabetes neuropathia és microangiopathia kombinált hatása miatt alakul ki. A neuropátia szenzoros, motoros és autonóm idegkárosodást jelent, ami érzéskieséshez, izomgyengeséghez és a verejtékmirigyek funkciózavarához vezet. A microangiopathia pedig rontja a kiserek vérkeringését. Gyakran a nagy nyomásnak kitett területeken, például a talpakon, sarkakon vagy a lábujjakon jelentkezik. BNO kódok: E10.5-E14.5 (a különböző diabétesz típusok és szövődmények szerint).

Vegyes típusú lábszárfekély (Ulcus cruris mixtum): A vénás és az arteriális elégtelenség egyidejű fennállása esetén beszélünk róla. Ez a helyzet jelentősen bonyolítja a kezelést, mivel a két alapbetegség eltérő, sőt néha ellentétes terápiás megközelítést igényel.

Egyéb ritka típusok: Ide tartoznak a hematológiai (pl. sarlósejtes anémia, polycythaemia vera), autoimmun (pl. rheumatoid arthritis, vasculitis, pyoderma gangrenosum), neoplazmatikus (pl. basalioma, laphámrák), infekciózus (pl. mycobacterium, gomba) és neurogén (pl. paraplegia) eredetű fekélyek.

I. Diagnózis és Diferenciáldiagnózis

A lábszárfekély diagnosztikájának sarokköve a részletes anamnézis felvétele és a precíz fizikális vizsgálat. Fontos a beteg kórtörténetének megismerése, beleértve a krónikus betegségeket (diabetes mellitus, hypertonia, szívbetegség), korábbi sebészeti beavatkozásokat, rendszeresen szedett gyógyszereket, valamint az életmódot (dohányzás, alkoholfogyasztás, fizikai aktivitás). A fájdalom jellege, intenzitása, a fekély megjelenése és lokalizációja kulcsfontosságú támpontokat nyújt az etiológia feltérképezésében.

A. A fizikális vizsgálat jelentősége

A vizsgálat során alaposan meg kell tekinteni a fekélyt és annak környezetét. Figyelembe kell venni a seb méretét, mélységét, megjelenését (fibrines, granulos, necroticus), a seb szélét (éles, lebenyes, alávájt), a sebváladékot (serosus, purulens, sanguinolens), valamint az esetlegesen jelenlévő fertőzés jeleit (erythema, melegség, fájdalom, duzzanat). A lábszárak vénás és artériás állapotának felmérése elengedhetetlen.

Vénás elégtelenség jelei:
Oedema (bokánál a legkifejezettebb)
Visszerek tágulata
Bőrelváltozások: hemosiderin depositio (barnás elszíneződés), lipodermatosclerosis (bőrmerevedés), atrophie blanche (fehér, atrophiás heg).
A fekély jellemzően a boka mediális oldalon, malleolus területén alakul ki, irregularis alakú, fibrines alappal.

Artériás elégtelenség jelei:
Claudicatio intermittens (terhelésre jelentkező lábfájdalom) vagy nyugalmi fájdalom.
Hűvös, halvány bőr.
Szőrhiány (alopecia), körömeltérések.
Érszűkület okozta zörej auszkultációval.
A fekély jellemzően a lábujjakon, saroktájon, nyomásnak kitett területeken, élesen körülhatárolt, mély, necroticus területekkel.

B. Képalkotó és laboratóriumi vizsgálatok

A klinikai gyanú megerősítéséhez és a diagnózis pontosításához további vizsgálatokra van szükség.

Doppler-ultrahang vizsgálat: A vénás rendszer funkcionális és morfológiai állapotának (billentyűelégtelenség, thrombosis) és az artériás áramlás (szűkületek, elzáródások) felmérésére szolgáló non-invazív módszer. Az Ankle-Brachial Index (ABI) mérése alapvető az artériás érintettség meghatározásában. Az ABI normális értéke 0,9 és 1,3 között van; 0,9 alatt artériás szűkületre, 0,5 alatt súlyos iszkémiára utal, míg 1,3 felett érfalmeszesedésre (mediacalcinosis) hívja fel a figyelmet, ami fals magas értéket okozhat.

Laboratóriumi vizsgálatok:
Teljes vérkép: Gyulladás (fehérvérsejtszám emelkedés) vagy anémia felismerésére.
Gyulladásos paraméterek: CRP, süllyedés.
Vércukorszint és HbA1c: Diabetes mellitus screening és monitorozás.
Vesefunkció, májfunkció: Alapbetegségek kizárása.
Véralvadási paraméterek: Hypercoagulabilitás kizárása.
Sebváladék bakteriológiai tenyésztése: Fertőzés esetén a kórokozó azonosítására és célzott antibiotikus kezelés megválasztására.

Biopszia: A krónikus, nem gyógyuló fekélyek esetén malignus elváltozás kizárására.

II. Kezelési Stratégiák és Prevenció

A lábszárfekélyek kezelése átfogó és multidiszciplináris megközelítést igényel, amelynek célja az alapbetegség kezelése, a sebgyógyulás elősegítése, a fájdalom csillapítása és a kiújulás megelőzése. A terápiás protokollokat minden esetben individuálisan kell meghatározni.

A. A lokális sebkezelés alapelvei

A lokális sebkezelés esszenciális eleme a terápia sikerének. Célja a sebágy optimális környezetének megteremtése a gyógyuláshoz.

Sebtakarítás (Debridement): A non-vitális (nekrotikus, fibrines) szövetek eltávolítása, amely gátolja a granulációt és az epitelizációt. Ez történhet sebészi úton (éles debridement), autolitikus debridementtel (speciális kötszerekkel), enzimatikus debridementtel (enzimeket tartalmazó kenőcsökkel) vagy mechanikus úton.

Fertőzéskontroll: A sebfertőzés diagnosztizálása és kezelése kulcsfontosságú. Lokális antiszeptikumok (pl. Povidon-jód, Octenisept, ezüst tartalmú kötszerek) alkalmazhatók, súlyosabb fertőzés esetén szisztémás antibiotikum terápia indokolt a tenyésztési eredmények alapján.

Exsudátum menedzsment: A seb váladékának megfelelő kezelése megakadályozza a macerációt és elősegíti a gyógyulást. Abszorbens kötszerek, mint a habtálak, az alginátok vagy a hidrokolloidok, segítenek fenntartani az optimális nedves sebkörnyezetet.

Nedves sebkörnyezet biztosítása: A modern sebkezelés alapkoncepciója a nedves sebgyógyulás, amely támogatja a celluláris aktivitást és minimalizálja a hegesedést.

B. Az alapbetegség kezelése és szisztémás terápiák

A fekély kiújulásának elkerülése és a gyógyulás elősegítése érdekében az alapbetegség kezelése prioritást élvez.

Vénás lábszárfekély esetén:
Kompressziós terápia: A legfontosabb kezelési módszer, mely célja a vénás nyomás csökkentése és az ödéma megszüntetése. Különböző kompressziós kötszerek (pl. rövid megnyúlású vagy többrétegű) és kompressziós harisnyák (II-es vagy III-as kompressziós osztályú) alkalmazása elengedhetetlen. A betegek oktatása a kompressziós terápia helyes alkalmazásáról kritikusan fontos.
Vénás sebészet: Súlyosabb esetekben, reflux vagy elzáródás esetén minimálisan invazív (endovenózus abláció) vagy nyílt sebészeti beavatkozások (varix műtét, vénás bypass) orvosolhatják az alapvető problémát.
Gyógyszeres terápia: Venotonicumok (diosmin alapú készítmények) alkalmazhatók a vénás tónus javítására, bár a hatásukról megoszlanak a vélemények.

Arteriális lábszárfekély esetén:
Érszűkület kezelése: Gyógyszeres terápia (vazodilatátorok, trombocitaaggregáció-gátlók), angioplasztika sztentbeültetéssel vagy sebészeti bypass műtét.
Életmódváltás: Dohányzás elhagyása, koleszterinszint csökkentése, vérnyomás kontrollja.

Diabéteszes láb esetén:
Optimális vércukorkontroll: Inzulin vagy orális antidiabetikumok.
Nyomáscsökkentés (offloading): Speciális cipők, talpbetétek, járógépek alkalmazása a terhelt területek tehermentesítésére.
Perifériás neuropátia kezelése: B-vitaminok, fájdalomcsillapítók, esetleg alfa-liponsav.

C. Fájdalomcsillapítás és pszichológiai támogatás

A lábszárfekély jelentős fájdalmat okoz, ami rontja a beteg életminőségét és mozgásképességét. Analgézia: A fájdalmat nemzeti protokollok szerint kell kezelni, enyhe fájdalom esetén NSAID-ok, súlyosabb esetben opioidok is szóba jöhetnek. Fontos a non-farmakológiai módszerek (pl. relaxáció, pozicionálás) alkalmazása is. Fontos a folyamatos pszichológiai támogatás, mivel a krónikus seb állandó fájdalommal és a társadalom általi stigmatizációval járhat.

D. Sebgyógyulást elősegítő modern terápiák

A sebgyógyulás elhúzódása esetén bevethetőek speciális terápiák.

Vákuumterápia (Negative Pressure Wound Therapy – NPWT): A seb feletti vákuum elősegíti a granulációt, eltávolítja az excesszív váladékot és csökkenti az ödémát.
Sejtreaktiváló terápiák: Növekedési faktorok (pl. PRP – platelet rich plasma) vagy őssejtek alkalmazása.
Bőrátültetés: Nagyobb, nem gyógyuló fekélyek esetén.

III. Megelőzés (Prevenció)

A megelőzés kulcsfontosságú a lábszárfekélyek incidence-ének és kiújulási arányának csökkentésében.

A. A rizikófaktorok azonosítása és kezelése

Vénás elégtelenség: Rendszeres testmozgás, a túlsúly elkerülése, hosszú ideig tartó állás vagy ülés kerülése, lábak felpolcolása. Kompressziós harisnya viselése preventív célból is.
Artériás betegség: Dohányzás abbahagyása, cukorbetegség és magas vérnyomás kontrollja, koleszterinszint optimalizálása, rendszeres testmozgás.
Diabetes mellitus: Vércukorszint szigorú kontrollja, rendszeres lábvizsgálat, megfelelő lábbeli viselése, a bőrsérülések azonnali kezelése.

B. Betegoktatás és életmódbeli tanácsok

A betegek tájékoztatása a betegség természetéről, a kezelési lehetőségekről és a megelőző intézkedésekről alapvető.

Higiénia: Mindennapos lábápolás, a bőr hidratálása, a sebek védelme traumától.
Táplálkozás: Kiegyensúlyozott, fehérjékben, vitaminokban (különösen C-vitamin) és ásványi anyagokban gazdag étrend (pl. cink) elősegíti a sebgyógyulást.
Fizikai aktivitás: Az enyhe és közepes intenzitású mozgás (pl. séta) javítja a keringést.

IV. Gyógyszeres Kezelési Lehetőségek Részletesen

A lábszárfekély gyógyszeres kezelése priméren az alapbetegségre fókuszál, de számos kiegészítő terápia is szóba jöhet.

A. Antibiotikumok

A sebfertőzés kritikus tényező, amely lassítja a gyógyulást és súlyosbíthatja az állapotot. Szisztémás antibiotikum terápia akkor javasolt, ha a fertőzés jelei a sebkörnyezeten túl is kiterjednek (cellulitis, lymphangitis), vagy ha a beteg szisztémás tüneteket (láz, hidegrázás) mutat. A választandó antibiotikum a bakteriológiai tenyésztés eredményeitől függ. Első vonalbeli antibiotikumok lehetnek a széles spektrumú penicillinek (pl. amoxicillin/klavulánsav), cephalosporinok vagy makrolidok. Methicillin-rezisztens Staphylococcus aureus (MRSA) fertőzés esetén vankomicin vagy linezolid adása válhat szükségessé. Lokális antibiotikumok alkalmazása megfontolandó lehet enyhébb, lokalizált fertőzéseknél, de a rezisztencia kialakulásának veszélye miatt ritkábban használatosak.

B. Trombocitaaggregáció-gátlók és antikoagulánsok

Trombocitaaggregáció-gátlók (pl. Acetilszalicilsav, Klopidogrél): Perifériás artériás betegség (PAD) esetén a thrombusképződés gátlására és az artériás áramlás javítására alkalmazzák.
Antikoagulánsok (pl. Heparin, Warfarin, DOACs): Krónikus vénás elégtelenségben, ha thrombosis gyanúja fennáll, vagy annak megelőzésére.

C. Vazodilatátorok és rheológiai szerek

Cilostazol, Pentoxifyllin: PAD-ban javíthatják a járástávolságot és a mikrocirkulációt, de a fekélygyógyulásra gyakorolt közvetlen hatásuk vitatott.
Prostacyclin analógok (pl. Iloprost): Súlyos kritikus végtagiszkémia és nem gyógyuló fekélyek esetén.

D. Szteroidok és immunmodulánsok

Autoimmun eredetű fekélyek (pl. pyoderma gangrenosum) kezelésében a szisztémás kortikoszteroidok és/vagy immunmodulánsok (pl. cyclosporine, azathioprine) hatékonyak lehetnek.

E. Diabetes gyógyszerek

Az optimális vércukorkontroll elengedhetetlen a diabéteszes lábszárfekélyek gyógyulásához. A metformin, szulfonilurea származékok, GLP-1 receptor agonisták, SGLT2-gátlók és inzulinterápia mind hozzájárulhatnak a glykaemiás kontrollhoz.

V. Komplikációk és Szövődmények

A lábszárfekélyek számos komplikációval járhatnak, amelyek súlyosbíthatják a beteg állapotát és elhúzhatják a gyógyulást.

A. Fertőzés

Cellulitis: A bőr és a subcutan szövetek bakteriális infekciója, ami kiterjedt bőrpírrel, melegedéssel és fájdalommal jár.
Osteomyelitis: A csont fertőzése, ami különösen a diabéteszes láb esetén gyakori. Súlyos esetben amputációhoz vezethet.
Sepsis: A fertőzés szisztémás terjedése, életveszélyes állapot.

B. Vérzés

A fekély talajából származó vérzés ritka, de jelentős lehet, különösen, ha nagy ér érintett.

C. Malignus transzformáció

Krónikus, nem gyógyuló fekélyek (különösen a 10 évnél régebbi Marjolin fekélyek) esetén fennáll a malignus transzformáció, azaz laphámrák kialakulásának veszélye. Emiatt a nem gyógyuló sebekből biopsziát kell venni.

VI. Gyakran Ismételt Kérdések (FAQ)

1. Mennyi idő alatt gyógyul meg egy lábszárfekély?

A gyógyulási idő rendkívül változó, számos tényező befolyásolja, mint például az alapbetegség jellege, a fekély mérete, mélysége, fertőzöttsége, a beteg életkora és általános egészségi állapota. Néhány héttől kezdve akár hónapokat vagy éveket is igénybe vehet a teljes gyógyulás. A vénás fekélyek átlagos gyógyulási ideje intenzív kezelés mellett 3-6 hónap.

2. Miért fáj annyira a lábszárfekély?

A fekélyek fájdalmát több tényező is okozhatja: a krónikus gyulladásos folyamat, az idegvégződések direkt irritációja vagy károsodása, az ödéma okozta feszülés, illetve az esetleges fertőzés. Az artériás fekélyek általában sokkal fájdalmasabbak az oxigénhiány miatt.

3. Mi az ankel-brachial index (ABI) és miért fontos a lábszárfekéllyel kapcsolatban?

Az ABI a bokában mért szisztolés vérnyomás és a karban mért szisztolés vérnyomás aránya. Ez egy egyszerű, non-invazív vizsgálat, amely segít azonosítani a perifériás artériás betegséget (PAD). Ha az ABI 0,9 alatt van, az artériás szűkületre utal, ami befolyásolja a kompressziós terápia alkalmazhatóságát. Továbbá, az 1,3 feletti értéknél az érfal meszesedésére kell gondolni.

4. Mit tehetek a lábszárfekély kiújulásának megelőzésére?

A prevenció sarkalatos pontja az alapbetegség (vénás elégtelenség, cukorbetegség, PAD) megfelelő kezelése. Kompressziós harisnya viselése, rendszeres lábemelés, testsúly kontrollja, dohányzás elhagyása, egészséges étrend és rendszeres testmozgás. A lábápolásra, a bőrsérülések azonnali kezelésére is fokozott figyelmet kell fordítani.

5. Mikor kell orvoshoz fordulni lábszárfekély gyanúja esetén?

Minden olyan esetben, amikor a lábszáron nem gyógyuló seb keletkezik, azonnal orvoshoz kell fordulni. Különösen igaz ez, ha a seb fájdalmas, váladékozik, bevörösödik, meleg, vagy ha a betegnek láza van. A korai diagnózis és kezelés megakadályozhatja a súlyos szövődmények kialakulását.

6. Lehet-e sportolni lábszárfekéllyel?

Általában igen, sőt, a megfelelő mozgásformák, mint például a séta, segíthetnek a vénás visszaáramlás javításában és az ödéma csökkentésében. Azonban kerülni kell azokat a sportokat, amelyek traumát okozhatnak a sebnek vagy a lábnak. Mindig konzultáljon kezelőorvosával, mielőtt új mozgásprogramba kezd.

7. Milyen kötszert válasszak?

A kötszerválasztás mindig a seb állapotától, típusától és a váladék mennyiségétől függ. A modern sebkezelés számos kötszert kínál: hidrokolloidok, habtálak, alginátok, hidrogélek, ezüsttartalmú kötszerek. A megfelelő kötszer kiválasztása orvosi vagy szakápolói feladat. Ne próbálja meg otthon, szakképzett segítség nélkül kiválasztani a kötszert.

8. Lefedhető-e a lábszárfekély egy normál ragtapasszal?

Nem, a normál ragtapaszok általában nem felelnek meg a lábszárfekély kezelésére. Steril, nedvességet szabályozó, a sebgyógyulást támogató modern kötszerekre van szükség. A ragtapaszok gyakran nem engedik a sebnek a levegőzést, irritálhatják a bőrt, és nem biztosítják az optimális nedves sebkörnyezetet.

9. Mi a különbség az ulcus cruris venosum és az ulcus cruris arteriosum között?

Az ulcus cruris venosum a vénás keringési zavarok, az ulcus cruris arteriosum pedig az artériás keringési zavarok következménye. A vénás fekélyek általában kevésbé fájdalmasak, a boka mediális oldalán helyezkednek el, és gyakran kísérik őket ödéma és bőrelszíneződés. Az artériás fekélyek rendkívül fájdalmasak, a lábujjakon vagy a sarkon jelennek meg, és sápadt, hideg bőr kíséri őket. A diagnózis megerősítéséhez Doppler-ultrahang és ABI mérés szükséges.

10. Lehet-e műteni a lábszárfekélyt?

A fekélyt magát ritkán műtik közvetlenül, kivéve ha nagyméretű, nem gyógyuló és bőrátültetésre van szükség. Azonban az alapbetegség (pl. visszérbetegség, érszűkület) sebészi kezelése gyakran elengedhetetlen a fekély gyógyulásához és kiújulásának megelőzéséhez.

Összefoglalás:

A lábszárfekély krónikus, fájdalmas seb, amely az alsó végtagokon alakul ki, jellemzően vénás elégtelenség, artériás betegség vagy cukorbetegség hátterében. A BNO-kód rendkívül fontos a pontos diagnózis és a célzott terápia meghatározásában. A kezelés multidiszciplináris, magában foglalja az alapbetegség komplex kezelését, a lokális sebkezelést (debridement, fertőzéskontroll, exsudátum menedzsment) és a fájdalomcsillapítást. A kompressziós terápia, a sebészeti beavatkozások és a modern gyógyszeres kezelések (antibiotikumok, véralvadásgátlók, vazodilatátorok) alapvetőek. A prevenció a rizikófaktorok azonosítására és kezelésére, valamint a betegoktatásra fókuszál. A sebfertőzés, osteomyelitis és sepsis súlyos szövődmények lehetnek, amelyek a malignus transzformációval együtt komoly egészségügyi kockázatot jelentenek. Az átfogó kezelés és a szigorú megelőzés kulcsfontosságú a gyógyuláshoz és az életminőség javításához.

FAQs

Mi az a lábszárfekély?

A lábszárfekély egy olyan krónikus seb, amely leggyakrabban a lábszáron alakul ki, és nehezen gyógyul. Általában keringési problémák, például vénás elégtelenség vagy artériás betegségek következtében alakul ki.

Milyen BNO kód tartozik a lábszárfekélyhez?

A lábszárfekély BNO (Betegségek Nemzetközi Osztályozása) kódja általában az I83 (vénás elégtelenség) vagy az L97 (krónikus fekélyek a lábon) kategóriákba tartozik, attól függően, hogy milyen típusú fekélyről van szó.

Miért fontos a BNO kód használata a lábszárfekély esetén?

A BNO kód segít az orvosoknak és egészségügyi szakembereknek a pontos diagnózis felállításában, a kezelés tervezésében, valamint az egészségügyi statisztikák és finanszírozás szempontjából is.

Milyen okai lehetnek a lábszárfekély kialakulásának?

A lábszárfekély kialakulásának leggyakoribb okai közé tartozik a krónikus vénás elégtelenség, artériás keringési zavarok, cukorbetegség, valamint fertőzések vagy traumák.

Hogyan kezelhető a lábszárfekély?

A kezelés magában foglalja a seb megfelelő tisztítását, fertőtlenítését, a keringés javítását célzó terápiákat, kompressziós kezelést, valamint szükség esetén gyógyszeres vagy sebészeti beavatkozásokat.

Milyen szövődményei lehetnek a lábszárfekélynek?

A kezeletlen vagy nem megfelelően kezelt lábszárfekély súlyos fertőzésekhez, szövetelhaláshoz, illetve akár amputációhoz is vezethet.

Milyen megelőzési lehetőségek vannak a lábszárfekély ellen?

Fontos a rendszeres lábápolás, a megfelelő vérkeringés fenntartása, a dohányzás mellőzése, a testsúly kontrollálása, valamint a krónikus betegségek, például a cukorbetegség és a vénás elégtelenség kezelése.

Lábszárfekély BNO kód: kezelési útmutató